"Európai polgár: több mint üres fogalom... valódi jog".
Erős, gazdaságilag önálló, autonóm középosztály, valódi polgárság és demokrácia kell ahhoz, hogy érdekérvényesítő, kiegyenlített, normális, fejlődő társadalom jöjjön létre Magyarországon.
A blogban a személyes érdeklődési területemnek megfelelő, az EU-ban jól működő, hatékonyabb mintamegoldásokkal, és saját ötletekkel javaslatokkal foglalkozok.
A legfontosabb viszonyítási alap az Északi modell!
Alapvető követelmények egy jó társadalmi modellel szemben, az igazságosság, részvétel és a fenntarthatóság.
A részvétel alapelvének azért felel meg, mert ahogy az Északi Modell talán legismertebb teoretikusa, Esping-Andersen rámutat, csakis az anyagilag független és társadalmilag releváns tudással rendelkező középosztály képes teljes értékűen részt venni a demokrácia működtetésében és megvédésében. Az anyagilag kiszolgáltatott, tudás tekintetében pedig alulképzett, gyenge középosztállyal rendelkező kelet-európai demokráciák hanyatlását a rendszerváltás utáni két évtized drámaian demonstrálta.
Márpedig középosztályt a piac nem teremt, a piaci folyamatok tipikusan az elit tőkekoncentrációjához vezet, illetve társadalmi polarizálódáshoz. Azaz ha egy miniszterelnök "félázsiai hordának" érzékeli a társadalmat, akkor sürgős tennivalója van, hogy az állam mobilitást teremtsen és középosztályt. (Oktatáspolitika, foglalkoztatáspolitika, közösségi infrastruktúra, szociálpolitika.)
Végezetül pedig a fenntarthatóság alapelvének azért felel meg, mert egyedül az Északi Modell képes a magas foglalkoztatású, jól képzett, ezért magas bérezésű társadalom létrehozására. A közpénzek, az államháztartás fenntarthatósága, az adósságállomány csökkentése mind azt kívánják meg, hogy minél több foglalkoztatott, és minél kevesebb eltartott legyen.
A minél nagyobb egyenlőség elve azonban nem egyszerűen méltányossági, igazságossági kérdés. Empirikusan bizonyítható, hogy a gazdasági növekedés csak egy bizonyos szintig biztosítja a társadalmi jólét növekedését. Mérjük azt akár szubjektív mutatókban (például „boldogság”), akár reáliákban (például várható élettartam), a gazdasági kibocsátás növekedése egy bizonyos fejlettségi szint után, ahol az alapvető maslowi igények már biztosítottak, már nem járul hozzá a további jóléthez.
A jóléti államok alapvető elemeit Wolfgang Streeck német gazdaságszociológus a következőképpen foglalja össze:
- a politikai cél a teljes foglalkoztatás,
- széles tagságú szakszervezetek kollektív és iparági bérmegállapodásokat kötnek,
- vegyes gazdaság, iparpolitika, a versenyképesség növelése az ágazati bérminimumok emelésével (ez az úgynevezett Rehn–Meidner-modell),
- biztonságos megélhetést adó széles közszféra, amely versenytársként felhúzza a magánszféra foglalkoztatási gyakorlatát,
- univerzális szociális jogok,
- az egyenlőtlenséget szűk korlátok között tartó adó- és jövedelempolitika,
- a bérek folyamatos emelésére törekvő, anticiklikus, keresletet menedzselő politika a stabil növekedés elősegítésére,
- erőteljes antikorrupciós intézményrendszer a magas adóztatás értelmes felhasználásának biztosítására.
Források:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Egy kép, ezer szó, egy perc videó ezer kép, élj vele! :-)